Dolgos hentes fejezte le a magyar férfit

Nem értik a helyiek, mi vitte rá T. Attilát és két segítőjét arra, hogy egy kocsmai verekedés után brutális módon végezzenek egyik falubelijükkel, a Komáromtól 50 kilométernyire északra fekvő szlovákiai Zsigárdon (Zihárec). A zsíros termőföldek övezte, zömében magyarok lakta falut megrázta a karácsony után napvilágra került eset, jóllehet az [origo]-nak nyilatkozó helyiek mind igyekeztek távol tartani maguktól az ügyet és szereplőiket.

"Jöttmentek voltak", "csak mostanában költöztek ide", "kérdezze a polgármestert" - mondták faggatózásunkra a főtéri Jednota (helyi ABC) melletti kocsmában. Hasonlóan nyilatkoztak azok is, akik fekete ruhákban koszorúkkal, vagy fehér csokrokkal a közeli temető felé igyekeztek egy másik falubeli temetésére. A helyi polgármester is ugyanezt mondta, megjegyezve, hogy az első számú gyanúsítottnak az előző lakhelyén, Vágsellyén már volt egy rendőrségi ügye, de azt nem tudta megmondani, hogy mi miatt (a rendőrséget pedig nem tudtuk megkérdezni, mert a helyi rendőrőrs már zárva volt szerdán délután).

Az áldozat, a 37 éves Horváth Dániel két nappal karácsony előtt, december 22-én tűnt el, de már csak a holtteste került elő. Maradványait december 27-én találták meg az innen 30 kilométerre fekvő Sopornyán: a helyi lapok szerint egy, a falu szélén álló, használaton kívüli vágóhíd emésztőjéből húzták ki, fejetlenül. A nyitrai rendőrség szerint a férfi még élt, amikor a gyilkosai levágták a fejét, amelyet a holttest mellé dobtak az emésztőbe.

Temetés volt a faluban, de nem az áldozaté

A rendőrség már másnap őrizetbe vett és meggyanúsított három helyi férfit - T. Attilát, hasonló nevű fiát, illetve egy ismerősüket, B. Marcelát, utóbbiak 17-18 éves fiatalok. A nyitrai körzeti rendőrségi szóvivő a helyi lapok szerint azt mondta, hogy 20-25 év börtönt is kaphatnak tettükért, ha bűnösnek találják őket.

Az áldozat a közeli Vágsellyéről költözött Zsigárdra az élettársához pár éve. Alig néhány háznyira laktak csak attól a helytől - a Venus nevű diszkótól - ahol utoljára látták. "Az a zöld kerítéses az. Csak kopogjanak be az ablakon, kedveském" - súgta oda a főtéren a polgármesteri hivatal előtt egy idősebb nő, aki azt mondta, nem ismerte jól sem az áldozatot, sem a gyanúsítottakat, de azért azt is tudta, az utóbbiak háza merre van. "Nincs most ott senki, az anyját is elvitték kórházba" - mondta, miközben a mutatóujjával idegesen igazgatta az orrnyergére csúszott szemüvegét.

Munkás gyerek volt

Az áldozat otthona egy zöld, rozsdás vaskapu mögött álló, hiányos vakolatú, de fehérre meszelt ház. Ablakából a kopogtatásra egy elgyötört arcú, sírásra álló szemű nő hajolt ki, előbb szlovákul szólalt meg, majd látva értetlenségünket csak annyit mondott, "Most nem", és jelezte, nem szeretne nyilatkozni. Ekkor lépett ki a kapun egy fiatal, csuklyás férfi, aki, amikor a háta mögül megszólítottuk, ijedtében majdnem ugrott egyet, de nyilatkozni ő sem szeretett volna.

Bőbeszédűbb volt az a férfi, aki a Jednota melletti kocsmából lépett ki. "Majd én mindent elmondok" - kezdte, és azt állította, személyesen ismerte az áldozatot, aki "munkás gyerek volt". Több évig dolgozott vele együtt, többnyire környékbeli építkezéseken kőművessegédként, és a végzetes éjszakán is együtt voltak egy darabig. Közösen italoztak, majd az áldozat vett magának egy üveg vodkát, és közölte, átmegy a diszkóba. "Én már nem mentem vele, mert másnap munkám volt."