Gratulálunk, Ön örökölt!

Ha azt a szót mondom, ÖRÖKSÉG, a legtöbb ember egyből pénzre, ingatlanra vagy a családi ezüstre asszociál. Pedig ezeken a dolgokon kívül is renget értéket örökölhetünk és örököltünk is az elmúlt évszázadok során. A kérdés csak az, hogy felismerjük-e az őseink által ránk hagyományozott szellemi, írásos és épített örökségeinket, és mennyire tudjuk megbecsülni azokat.
Jó alkalmat kínált erre a felismerésre a Kulturális Örökség Napjai hétvége, mely szeptember 15-én és 16-án került megrendezésre. A program célja, hogy olyan épületek, épületrészek nyissák meg kapuikat a nagyközönség előtt, melyek az év többi részében valamilyen oknál fogva nem látogathatóak.
Ehhez a felhíváshoz csatlakozott idén első alkalommal a Bicskei Egységes Művelődési Központ és Könyvtár is, ami a Petőfi Művelődési Központba hívta és várta az érdeklődőket.
Honismereti sétáink a Művelődési Központ bemutatásával indultak. A látogatók megismerkedhettek az épület történetével, mindennapi munkánk helyszíneivel, rejtett zugaival, így például a világot jelentő deszkákra, a színpadra is felállhattak, megvizsgálhatták közelebbről a hangosító pultot vagy főnöknek érezhették magukat pár másodperc erejéig az igazgatói székben ülve.
Túránk végén a helyi értékekkel, hungarikumokkal, gasztronómiai érdekességekkel ismertettük meg a résztvevőket, így például a Határvölgyiné Erzsike által készített égetett cukorral, amit egy-egy jó válaszért cserébe bárki megkóstolhatott. De a Szomolányi kenyeret, Juhász Tibor borát, Báder Antal Fatányérosát, Németh Zoltán fa alátéteit vagy a bicskei fehérhímzéssel készült munkákat is bemutattuk. Olyan bicskei, megyei hungarikumok ezek, melyekre méltán lehetünk és vagyunk is büszkék.

De mivel Bicske tele van rejtett és nem is annyira rejtett kincsekkel, a séták tovább folytatódtak a városban. Mindenki megtalálhatta az érdeklődési körének leginkább megfelelő programot. 

Akik inkább a képzőművészet ránk maradt emlékeit szerették volna megcsodálni, azok a szombat délelőtti kiránduláshoz csatlakozva megnézhették a város tereit, parkjait, szobrait, valamint a katolikus, református templom és a Batthyány-kastély történetével ismerkedhetett meg. A református templomban Kiss Ferenc kántor vezette körbe az érdeklődőket, aki a túra végén orgonajátékával is ámulatba ejtett mindenkit, majd a kastélyban Vásárhelyi János tartott nagyon élvezetes vezetést, illetve bepillantást nyerhettek a gyerekek mindennapjaiba. Az egész délelőtt tartó program lezárásaképp körbe lehetett járni a kastélyhoz tartozó arborétumot is.
Azok, akiket inkább a helytörténet és a régi mesterségek tárgyi emlékei vonzanak, délutáni kirándulásunkban nem csalódtak: Pálffy Károly izgalmas előadást tartott a 130 éves, több generációra visszatekintő műhely történetéről, a mesterségről és a hordókészítésről. Kilátogattak az augusztus 20-án felavatott város kemencéjéhez, ahol jóízűen elfogyasztották a Szomolányi kalácsot és lekváros kenyeret. Ezután Szebik Károly lelkész a konfirmációs vizsgát megszakítva nyitotta meg az evangélikus templom kapuját az érdeklődők előtt. Utolsó programpontként pedig Mike János megmutatta helytörténeti gyűjteményét, ahol megcsodálhatták a több évtized alatt összegyűjtött, a letűnt évszázadok tárgyait és írott anyagait, melyek nagy része Bicskéről és a környező településekről származnak. Mike János kis aprósággal kedveskedett a gyerekeknek: mindenki kapott egy kitűzőt a nap emlékére.

A vasárnap pedig sportosabb nap volt, hiszen a vállalkozó kedvűek biciklivel is bejárhatták a túraútvonalat. A várost elhagyva a környék legmagasabb pontja felé, városunk büszkesége, az ország első csillagvizsgálója felé vették az irányt, ahol Horvai Ferenc csillagász, a Nagy Károly Csillagászati Alapítvány elnöke, a Magyar Űrkutatási Központ munkatársa várta a kis csapatot.

Túránk ezután egy kicsit színesebben folytatódott, hiszen a Jakab pincében nézték meg azokat a freskókat, melyeket Jakab István László akvarellfestő – Bicskén élt művész – alkotott. Majd az Óceánrepülők emlékkövét látogatták meg, ahol felidézték az 1931. július 16-i események körülményeit. Az emlékmű melletti pihenőhely remek helyszínt nyújtott egy kis piknikre, ahol zsíros kenyér ebéddel zárult a program.