Kilépett a Fideszből, amikor Orbán azt mondta, győzött a Kádár-rendszer
Körömi Attila a rendszerváltáskor lépett be a Fideszbe, két cikluson át volt parlamenti képviselő, majd otthagyta Orbán pártját. A Magyar Nemzet vélemény oldalán vall polgárról, Habonyról, kampányról.
Harmincéves voltam. Engem is mélyen megérintett, amikor a rendszerváltoztatás során fény derült az állampárti negyven év bűncselekményeire, jogfosztásaira, hazugságaira. Magával ragadott az igazságkereső tenni akarás. 1989–90 fordulóján morális alapon kapcsolódtam be a politikába, léptem be a Fiatal Demokraták Szövetségébe. 1990–2002 között pécsi közgyűlési, 1998–2006 között országgyűlési képviselőként vettem részt a közéletben.
Kezdte írását, majd azzal folytatta, hogy a Fidesz éveken át csak annyit mutatott meg magából, aminek szívesen állította szolgálatába személyes hitelességét, de „a párt lassan kimutatta a foga fehérét: a kontraszelekció felülkerekedését, az újkori dzsentri és a pózkeresztény életre hívását, az önérdekűség térnyerését, a belső demokrácia teljes felszámolását, a despotizmust és az önteltséget.”
Belülről látta a folyamatot, de a külvilág semmit sem érzékelhetett, hermetikusan zárt a párt. 2003 áprilisában szólt először, akkor arról, hogy nem lehet minden terhet a pártelnök vállára tenni, de hiába.
Integritása megőrzése miatt 2004. április 13-án lépett ki a Fidesz frakciójából, ezzel együtt pedig a pártból is.