MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉS – MA 75 ÉVE!
a 75 esztendeje történt a II. Bécsi Döntés!
A bécsi döntések nemzetközi bírósági döntések voltak, amelyekkel Németország és Olaszország békés úton igyekezett Magyarországnak a Trianoni terrordiktátum által okozott főbb sérelmeit orvosolni. Az olasz Ciano (ejt: Csánó) gróf főleg a magyar érdekeket képviselte, Ribbentrop pedig a tót (szlovák) és oláh (rumuny) érdekek mellett állt ki.
Bevonuló csárdás – II.Bécsi döntés (1940) Kalmár Pál
A bécsi döntések révén, 1938-ban és 1940-ben Magyarország a Trianoni terrordiktátum értelmében elvesztett területeinek egyes részeit visszakapta Csehszlovákiától illetve Oláhországtól (Rumunyától).
Ha soknemzetiségű – kis nemzeteket bármiféle autonomiák nélkül elnyomó – Franciaországok létezhetnek ma a modern Európában, hát elrabolt területeink akár holnap visszatérhetnek. Akár önként! Vagy akár nyugati nyomással… Párizs pedig baráti üdvözléssel rajonghatja körül kirekesztő eleik által okozott sebeink orvoslását.
Ha Izrael visszakövetelhető volt 2000 év múltán, hát 95 esztendő, az nekünk semmi! És itt csak néhány országrészről van szó. Folyamatos magyar jelenléttel. Remélhetőleg nekünk nem kell 2000 évet várnunk, hogy helyreálljon a Magyar Rend. A hazai kisebbség, főleg a zsidóság (hazafias és cionista egyaránt) pedig bizonyosan támogatja a Magyar Revíziót, már csak Izrael újjászületésének – Levante revíziójának – hasonlatossága miatt is.
Magyar zsidó ötlete volt Izrael újjáteremtése is! No persze a magyar ügyben nincsenek olyan kényes kérdések sem, mint Herzl Tivadar nagy tervében, mint a Palesztina helyén alapítandó Judenstaat (Zsidó-Állam) esetében. Mi bizony – örökkön magyaros befogadással – szívesen visszafogadjuk a megtérő nemzetiségeinket is!
A magyar jog a Kárpát medencére megkérdőjelezhetetlen. Mi pedig nem is kívánjuk a – túlnyomóan nem-magyar lakosságú – Bécsi medencét, meg Morvaországot, meg Sziléziát sem…
Nekünk „Nagy Magyarország” nem kell! Bőven elég nekünk az ezeréves…
Egy „Nagy Magyarország”: Mátyás király Magyarországa: (Bécs-Berén-Boroszló a nyugati – halványkék – karéjban, a Mátyás-karéjban, a nyugati magyar karéjban… )
Bár ezek is mind magyar területek voltak, mi mégis belátjuk magyaros megbocsájtással, hogy ezeket a részeket követelni ma nem volna illendő…
“Nem kell nekünk a más folyója, nem kell nekünk a mások bérce…
Csak magyar hegy és magyar róna, ahogy az Isten rég kimérte… “
Magyarország határai 1920-1944 között – a történelmi Magyarország csonkolása után a Bécsi Döntések révén visszatérő területekkel. Nagy Magyarország határai itt nem láthatóak, – mivel a magyar soha nem volt soviniszta, mint a szomszédai – hiszen mi sohasem kérkedtünk korábbi hódításainkkal. Így Nagy Magyarország részei, mint Szilézia, Morvaország, Alsó-Ausztria, Stájerország, Horvátország, Dalmácia, meg a déli bánságok itt sem szerepelnek …
A Második Bécsi Döntés nyomán kialakult megyerendszerünk
Az 1940-es Csonka-Magyarország – „Kis-Magyarország”
Ahogyan Töröl Pál, 93 éves ludovikás (jó ideje nyugalmazott) tüzérezredes mondotta minap:
Ez a minimum!
Ez a kis Magyarország, amely a magyaroknak a legelemibb kártérítés Trianon után.
Wass Albert – Jönnek ! (1940)
Csonkországunk szellemi nyomorára jellemző, hogy történelmi igazságunkért küzdő Gian Galeazzo Ciano, Cortellazzo grófjának szobra eggyetlen (maradék) magyar városunkban sem áll…
De még egy utcája, tere sincsen!
Amíg Szeged eggyik főterét ma is a Városunkat bombáztató Rooseveltről emlegetjük…
Népirtó kommunisták neveivel pedig máig tele vannak országunk közterei hintve!
Csak eggyetlen példa: „Zsigmond királyunk útját ma is Frankel Leó bitorolja…”
A második világháborút lezáró Párizsi békeszerződések a Bécsi Döntéseket 1947-ben semmisnek nyilvánították, a hazatért területek pedig újra Csehszlovákia és Oláhország (Rumunya) megszállása alá kerültek.
Szép vagy Gyönyörű vagy Magyarország…
Amíg a hitünk él, addig el nem veszünk! Hegyeink, erdeink mind visszatérnek…
Kalmár Pál – Szép vagy Gyönyörű vagy Magyarország
Leventésen…
Szebb Jövőt!
kíván
Dr Szabó László