Mese a takarítónőről,aki adminisztrátornak képzelte magát!
Egyszer vóóót,hol nem vóóót,vóóót egyszer egy kisváros BICSKA. Ennek a településnek vóóót egy szervezete, amely arra vóóót hivatva, hogy a város üzemeltetését ellássa. Gondolná az ember, hogy értelmes embereket csoportosítva, minden pozícióra a megfelelő képzettségű munkaerőt felvéve, a leghatékonyabban működik. Így lenne ez normális esetben bárhol, de nem BICSKÁN, mert itt a 8 általánost végzett sintér az igazgatóhelyettes, a takarítónőnek felvett nő saját magát kinevezi adminisztrátornak, a lányát meg főállású facebook managernek. A szociális helységekben tenyésző parazitákat, a Szír felkelők biológiai fegyverei is megirigyelnék, de egy adminisztrátor mégsem takaríthat a dolgozók után. Csak azért, hogy a mese érdekesebb legyen, ez a takarító-adminisztrátor a tél folyamán igényt nyújtott be szociális fára. Mivel jogszerűen nem járt volna neki, kikönyörögte a könyvelőtől, hogy valótlan adatokat írjanak a keresetéről, ezáltal jogosulatlanul juthasson tűzifához, ellopva azt a valóban rászorulók elöl. Ennek a történetnek egy jól működő rendszerben, hogy kéne folytatódnia? Először is, a takarító-adminisztrátort a könyvelővel egyetembe azonnali hatállyal állásából kirúgni, hogy a lába sem érje a földet, aztán a rendőrséggel megvizsgáltatni a büntetőjogi felelősséget. Vajon ez történt e BICSKÁN? Sajnálatos módon nem. A takarító-adminisztrátor és a könyvelő is a helyén maradt,de cserébe kirúgták az ügyet felszínre hozó másik könyvelőt. Mindezt persze a Nemzeti Együttműködés jegyében.
Persze ilyen csak a mesében történhet meg. Vagy mégsem?