Őszi pásztorünnepek
Manapság hazánkban sok helyen megemlékeznek az évszakok csillagászati kezdetéről, a napfordulókról. Őseink azonban nem mindig a csillagokat vették alapul ünnepeik kialakításához, hanem a természet rendjéhez igazodtak.
Elszámolások rendje
Szeptember 23-a a hagyományos őszi napéjegyenlőség ünnepe, ekkor kezdődik a csillagászati ősz. Ettől az időponttól kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Ennek következtében az északi féltekén folyamatosan rövidülnek a nappalok, és beköszönt a hideg idő. A magyar hagyományban a szeptember közepétől novemberig tartó időszak a gazdasági elszámolás ideje, ilyenkor fizették ki a nagybirtokokon a cselédek bérét, ilyenkor számoltak el a pásztorok a rájuk bízott nyájjal.
Ősi hagyomány
A néprajzkutatók megfigyelték, hogy az eurázsiai sztyeppei övezetben élők, a nagy lovas népek utódai nem négy, hanem két alkalommal tartottak nagy pásztorünnepet. Úgy vélik, hogy a naptári év két természetes fordulópontja a tavasz és az ősz volt. Felhívták a figyelmet arra, hogy a történeti adatok és néprajzi párhuzamok bizonyítéka szerint ezek a népek nem a napéjegyenlőségek alapján alakították ki életmódjukat, hanem rájuk a természet változása volt nagy hatással. Valószínűleg, a „honfoglaló” magyarság legnagyobb ünnepei közel estek a ma is jól ismert Kisasszony napjához, Szent Mihály ünnepéhez, Dömötör, valamint Márton napjához, amikor is a különféle mezőgazdasági munkákat végzők elszámoltak és megkapták éves juttatásukat.
Az ősz feladatai
Szeptember második felében folytak az őszi munkák, a hazai földművesek és pásztorok egyaránt felkészültek a télre. Sok helyen szeptember 21-én, Máté napján vetették el az őszi búzát, máshol, például Göcsejben éppen ebben az időben nem volt szabad szántani, mert úgy tartották, hogy akkor a jövő évi gabona pelyvás lesz.
Mi, magyarok nem vagyunk egyedül az őszi pásztorünnep megtartásával, hiszen már a régi kínai történeti forrásokból tudjuk, hogy ilyenkor rendezték meg őseink, a hunok is a nagy állatszámlálást, valószínűleg a hun pásztorok akkor számoltak el a rájuk bízott jószággal. Ma a belső-ázsiai pásztorok ilyenkor billogozzák meg a jószágokat. Úgy tűnik, hogy ennek az őszi pásztorünnepnek az emléke nálunk is megmaradt.
A hazai szeptemberi jeles napok közül kiemelkedik Szent Mihály napja. Ezt a napot a gazdasági év egyik legfontosabb fordulójaként tartották számon a pásztorok és állattartó gazdák, akkor ugyanis a Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat behajtották az istállóba. A Hortobágy környéki juhászokat Mihály-naptól Mihály-napig fogadták fel, így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep.
OB