TÖBB FERTŐZŐ MÁJBETEG VAN A DEBRECENI MENEKÜLTTÁBORBAN, MINT AZ EGÉSZ MEGYÉBEN ÖSSZESEN
A Jobbik képviselői évek óta folyamatosan jelezték már, hogy probléma lesz a menekültekkel. A debreceni közgyűlés jobbikos képviselői 2011. óta minden évben felvetették, hogy a környéken élők panaszai miatt zárttá kellene tenni a debreceni menekülttábort, és minél előbb olyan helyre kellene azt költöztetni, ahol nem zavar senkit. A rendre hatalmas többséggel megválasztott narancsos „képviselők” pedig minden évben süketnek bizonyultak erre, süketnek bizonyultak a választóik panaszaira.
A jobbikos képviselők szélsőségesek, nem keresztények, nem emberségesek, nem értik a törvényeket, nem ismerik a következményeket, túllihegik a problémát, amelyet rajtuk kívül senki sem tapasztalt, satöbbi, satöbbi… A szokások kormányzati arrogancia. Mi, jobbikosok tüntettünk, felvonultunk, aláírásokat gyűjtöttünk, de a süket képviselők központi irányvonalát nem tudtuk áttörni.
Legutóbb a megyei közgyűlésben esett szó a menekültekről. A megyei tisztifőorvos ugyanis minden évben beszámol a megye egészségügyi helyzetéről, a folyamatos népességfogyásról, a megye elöregedéséről, a kiugróan magas öngyilkosságokról, és a megyében élők egyre rosszabb egészségügyi állapotáról.
Nem tudom, ennek a riasztó képnek a tompítására, vagy csak figyelmetlenségből, de a beszámoló kitért a menekülttábor egészségügyi helyzetére is. Nos, a helyzet nemhogy aggasztó, nemhogy riasztó, de inkább katasztrofális.
A táborba érkezéskor mindenki átesik egy szűrésen. TBC-, fertőző májgyulladás-, AIDS-tesztek készülnek, illetve próbálják kiszűrni az Európában eleddig ismeretlen „egzotikus” kórságokat is (Ebola, SARS, stb.).
És 2014-ben találtak is mindegyikből jó néhányat. Fertőző májbetegséggel például több menekült bizonyult fertőzöttnek, mint az egész megyében összesen! De volt HIV-fertőzött és TBC-s is.
Vígh József jobbikos frakciótársunk természetesen megkérdezte, hogy mi lett ezekkel az emberekkel. És a válasz talán még riasztóbb, mint maga a tény: mire megjöttek az eredmények, már eltűntek, tovább mentek, „már másnak jelentettek gondot” – mondta a tisztifőorvos asszony.
Ízlelgesse mindenki ezt a kijelentést!
Eközben kicsit gondolkodjunk el azon is, hogy akik már mindenféle bajsággal fertőződtek – bár már azóta valószínűleg Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Angliában „okoznak gondot”, vajon hogyan is érkeztek el hozzánk, Debrecenbe?
Keresztülutaztak fél Dél-Európán, átsétáltak a védtelenül hagyott déli határunkon, elkapták és nyilvántartásba vették őket, kaptak valamiféle ideiglenes okmányokat, felültek a vonatra, buszra, ettek, ittak, elvégezték a szükségüket, vásároltak a boltokban, megfogdostak mindent, prüszköltek, köhögtek.
Amikor ezen aggódni kezdtünk, azt a „megnyugtató” választ kaptuk, hogy semmivel sem jelentenek a menekültek nagyobb egészségügyi kockázatot, mint „egy népesebb turistacsoport”!
Azt hiszem, ehhez sincs mit hozzáfűzni.
Fotó: Béli Balázs
Demeter Pál frakcióvezető azt javasolta a megyei közgyűlés tagjainak, hogy tegyenek egy közös látogatást a debreceni menekülttáborban. Erre azt a választ kaptuk, hogy majd felveszik a kapcsolatot az illetékesekkel. Nos, kíváncsi leszek az eredményre…
Persze ez még a mindenható miniszterelnök debreceni látogatása előtt volt. A debreceni képviselők éppen azelőtt döntötték el, hogy bővítik a menekülttábort, a jobbikosok megint aggódtak, a javaslataikat ismét rutinból lesöpörték, aztán jött Viktor és kijelentette, hogy nem bővíteni kell, hanem bezárni.
Persze lehet törpölni rajta, hogy mennyi volt ebben az elterelés, mennyi a debreceniekért való aggódás, de lényegtelen; ezután 180 fokos fordulatot vett a politikai álláspont. Legalább is fideszéknél.
Aztán bekövetkezett – politikai értelemben a legmegfelelőbb időpontban – a táborlakók zavargása.
Azonnal felsorakoztak a kormánypárti képviselők – ismétlem: eddig csak a jobbikosok képviselték a sámsoni út lakóit –, bejelentették mindannak az ellenkezőjét, amit eddig mondogattak, hirtelen aggódni kezdtek és beszélni az azonnali megoldásokról, táborbezárásról (ami egyébként egy éjszakáig tartott, és a rendőrök voltak az elrendelői), és mindarról, amelyekről a jobbikosok évek óta hiába.
Hogy ebből mennyi lesz a beszéd, a szokásos kardcsörtetés, és a csendes, eredménytelen visszavonulás, amikor változik a „téma”, azt egyelőre nem tudni.
Ezen sorok írásakor még három órával előtte vagyunk a vasárnap esti demonstrációnak. Tehát azt sem lehet tudni, hogy mi lesz az előre „megjósolt” balhéból, provokációból. Így arról a későbbiekben fogok beszámolni.
Összefoglalásul azért néhány elgondolkodtató kérdés:
- miért van az, hogy a jobbikosok felvetéseit évekig lesöpri a kormánypárt, függetlenül attól, hogy azok mennyiben szolgálnák a lehető legszélesebb társadalmi, nemzeti érdekeket?
- miért van az, hogy amikor a valóság, vagy a népharag mégis igazolja a Jobbik véleményét, akkor a Fidesz mégis nekilát a megoldásnak?
- miért van az, hogy ez a megoldás mégis rendre félremegy, elakad, megbukik?
- kinek lehet az az érdeke, hogy ez rendre így történjen, mennyiben szolgálja ez a magyarok érdekét?
- vagyis: ki, melyik párt, melyik politikai közösség szolgálja a nemzeti érdekeket, és melyik nem, kevésbé vagy rosszul?
- nem lenne végre itt az ideje nem a kisebbik rosszat, hanem a jót, a jobbikat, a Jobbikot választani?
A kérdésre legkésőbb 2018 tavaszán megfelelő, bölcs és okos választ kellene adni.
Ja, és nem bedőlni a szélsőségesezésnek, neonácizásnak és protofasisztázásnak, mert ezek csak címkék, amelyeket arra találtak ki, hogy bármi jót kedvezőtlen színben lehessen beállítani.
Vagyis ne hagyják átverni magukat!
Biró László – szebbjovo.hu