Szomorú bicskei vonatkozása 56-nak.
2012.10.23 03:02
Onestyák László "Öcsi" emlékére
Pázmándon született 1938.július 28.-án,nyolcgyermekes család legfiatalabb tagjaként. Édesapja segédmunkás, édesanyja háztartásbeli volt. 6 általános iskolai osztály elvégzése után 1952-tol egyéves szerszámköszörűs tanfolyamot végzett a Beloiannisz gyárban, majd még fél évig ott dolgozott, amikor racionalizálás címén elbocsátották. Ezt követően a Budafoki Zománcgyárban és az Albertfalvai Vegyigyárban dolgozott.
Már az októberi harcok kezdetétől csatlakozott Wágner István "Göndör"csoportjához. Mindvégig szakaszparancsnok volt, a novemberi ellenállásban is részt vett.
1957. április 26-án letartóztatták,58. március 31-én a Halász Pál vezette fõvárosi népbírósági tanács halálra ítélte, törvénysértõ módon, mivel a BHÖ szerint 20 évnél fiatalabbat nem volt szabad halálra ítélni. A Legfelsõbb Bíróság népbírósági tanácsa Vágó Pál elnökletével a halálbüntetést jogerõre emelte, de kegyelemre ajánlotta.
A másodfokú ítélet után beszélõn találkozik szüleivel, legkisebb nõvérével, fiatal feleségével. Ott nem búcsúztak el, reménykedtek. Az egyik õr odasúgta: "Ne sírjon, néni, a Laci kegyelmet kap." "Miért nem disszidáltál, kisfiam?" - kérdi sírva édesanyja. "Nem loptam, nem raboltam, nem öltem meg senkit, miért mentem volna külföldre? Harcoltam a hazámért." A család, egyszerû emberek, reménykedtek.
Nem kaptak értesítést a kegyelmi kérvény elutasításáról.1958.november 22.-én kivégezték.Élt 20 évet.
Már az októberi harcok kezdetétől csatlakozott Wágner István "Göndör"csoportjához. Mindvégig szakaszparancsnok volt, a novemberi ellenállásban is részt vett.
1957. április 26-án letartóztatták,58. március 31-én a Halász Pál vezette fõvárosi népbírósági tanács halálra ítélte, törvénysértõ módon, mivel a BHÖ szerint 20 évnél fiatalabbat nem volt szabad halálra ítélni. A Legfelsõbb Bíróság népbírósági tanácsa Vágó Pál elnökletével a halálbüntetést jogerõre emelte, de kegyelemre ajánlotta.
A másodfokú ítélet után beszélõn találkozik szüleivel, legkisebb nõvérével, fiatal feleségével. Ott nem búcsúztak el, reménykedtek. Az egyik õr odasúgta: "Ne sírjon, néni, a Laci kegyelmet kap." "Miért nem disszidáltál, kisfiam?" - kérdi sírva édesanyja. "Nem loptam, nem raboltam, nem öltem meg senkit, miért mentem volna külföldre? Harcoltam a hazámért." A család, egyszerû emberek, reménykedtek.
Nem kaptak értesítést a kegyelmi kérvény elutasításáról.1958.november 22.-én kivégezték.Élt 20 évet.
Rokonai Bicskén élnek és gyászolják elvesztett testvérüket.